Az első dolog, amit érezni fogsz, mikor leszállsz a Kanári-szigetek valamely tagján, az az, hogy milyen drámai képet fest! Ez különösen igaz Fuerteventurára. Ez egy szinte tökéletesen sivatagi sziget, kisebb hegyekkel és nem mellesleg: gyönyörű kék, türkíz óceáni vizekkel. 

Mire megérkezel a repülőút és transzfer után a szállodába, a legjobb, amit tehetsz, pihensz egyet a medence mellett, vagy a parton egy koktél társaságában. A legtöbb utazó szinte azonnal elindul felfedezni a szigetet, de én csak azt javaslom neked, hogy először ismerkedj a tájjal, érezd át az óceán és sziget hangulatát. 

Másnap reggel azonban érdemes megnézned a napfelkeltét, és ha Corralejoban van a szállásod, akkor ne sajnáld az időt arra, hogy elmenj a dűnékhez, innen a legszebb.

A következő napok egyikén pedig szállj fel egy hajóra, amely elvisz Lobos szigetére. (Ha délen van a szállásod, akkor autóval kell valószínűleg eljutnod a corralejo-i kikötőbe, ha a középső- vagy az északi régióban, akkor megy érted transzferbusz, de ezt majd részletesen elmondják, amikor a jegyedet vásárolod.)

Irány Corralejo kikitője, az óceán és a lakatlan Isla de Lobos!

Az első dolog, ami feltűnik majd, hogy milyen kék a víz, olyan mint a karibi szigetvilágban. Olyan 20-25 perc alatt ér át a hajó Fuerteventuráról Lobos szigetére, amely egy lakatlan sziget. Azaz tökéletes hely egy kisebb felfedező túrára, mielőtt visszatérsz a partra sznorkelezni, napozni és élvezni az óceán vizét!

Lobos egy vulkáni eredetű szigetecske (ahogy a spanyolok nevezik, "Islote de Lobos"), és igen, itt is döbbenetes a táj. Szinte mindent befed a sárgás-fehér homok, nincsenek burkolt utak, házak is csak épphogy, bár egyiket sem lakják.

A kikötővel átellenes oldalán a szigetnek találsz egy világítótornyot, ha megkerülöd a nem túl magas vulkánt, és elérsz a sziget végére, akkor gyönyörködhetsz a környező tájban, Lanzarote szigetének látványában. 

Nemrégiben még élt itt néhány halász család, de mára már nem maradt senki a szigeten. Egy éttermet találsz, ahol napi menüből választhatsz: általában amit épp kínál az óceán, azt fogják felszolgálni neked. A szigeten található házak egyesek szerint fuerteventuraiak nyaralói, de mivel a hajójegyeddel a belépési engedélyed is megváltod, és korlátozott ideig lehetsz csak a szigeten, én kételkedem ebben a dologban. Bár 2018-ban még 4 fő lakott a szigeten, és még a 2000-es évek elején lehetett itt kempingezni (engedéllyel és max. 3 éjszakát), ma már a teljes területe természetvédelmi oltalom alatt áll.

A sziget a nevét az egykor ott élt nagyszámú tengeri farkasról, azaz szerzetesfókáról kapta. A szerzetesfókák voltak egykoron a sziget lakói, amikor a spanyol hódítók a 15. században felfedezték. Ekkor kezdődött a fókák vadászata is, hiszen viszonylag sok halász élt ezt követően a szigeten, és élelmiszerként, a zsírjáért, illetve a és bőréért vadásztak rájuk. Ennek eredményeképpen a szigeten már csak ez a szobor őrzi emléküket:

 Visszatérve a kikötőbe (puertito) már a fürdésé az idő! Nézd milyen tiszta a víz!

A napozáson kívül - ha hoztál magaddal, vagy az étteremben vásárolva - érdemes kibontanod egy üveg bort (kóstold meg a lanzarotei borokat!), élvezni a napsütést és a vizet!